A 8. osztályban rendhagyó osztályfőnöki órára került sor. Az óra a tolerancia jegyében zajlott,  NE ÍTÉLJ címen. Egy idézettel indult a beszélgetés Reményik Sándor Ne ítélj című verséből:

Istenem, add, hogy ne ítéljek-

Mit tudom én, honnan ered,

Micsoda mélységből a vétek,

Az enyém a másoké,

Az egyesé, a népeké.

Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Ezt követően Halász Judit „Mindannyian mások vagyunk…” című dalát hallgatták meg a tanulók és megbeszélték mondanivalóját. Az óra igazi célja az volt, hogy megismertesse a tanulókkal a fogyatékkal élő emberek sorsát, neveljen a más kultúrában élő emberek elfogadására, elmélyítse az ember sokfélesége iránti tiszteletet, felhívja a diákok figyelmét arra, hogy vegyék észre maguk körül a rászorulókat, segítő jobbot nyújtva nekik. Elkészült az óra folyamán a „tolerancia virága”, megbeszélésre kerültek az egyes alkotóelemek, mint például az együttműködés,  mások elfogadása, megbocsájtás.

A beszélgetés után a gyerekek megtapasztalhatták, milyen az amikor nem látnak: bekötött szemmel töltöttek poharakba vizet. Kipróbálták a tolókocsival való közlekedést, leírták a nevüket kezeik használata nélkül.

Napjainkban nagyon fontos, hogy ezekre a dolgokra felhívjuk tanulóink figyelmét, hogy a közömbösség nem célravezető, hanem az a fontos, ha törődünk másokkal és elfogadjuk egymást.